Pápák listája magyarul

Pápák listája angolul

 

Pápai kereszt

Körmenetekben és egyéb ünnepélyes liturgikus alkalmakkor közvetlenül a pápa előtt a már az V. századtól fogva keresztet vittek. A pápai keresztvivő eleinte az egyik római diakónus, majd a Rota Romana legfiatalabb ügyhallgatója volt. Ma is megfigyelhető a használata ünnepélyes bevonulásokkor, például amikor a pápa az Urbi et Orbi áldáskor kilép a Szent Péter bazilika erkélyére. Ő maga azonban csak meghatározott alkalmakkor veszi kezébe, kiváltképpen a szentkapu megnyitásakor (legutóbb, a 2000. évi Jubileum megnyitásakor azonban II. János Pál a saját feruláját fogta).

A kereszt jogát kiváltságként megkapták előbb a legátusok, majd a XIII. század elején a pátriárkák és a prímások, a XIV. században pedig az érsekek is. A püspökök csupán a címerpajzsuk mögé helyezhették. A pátriárkák a XV. századtól, a prímások és az érsekek pedig a XVII-től megkülönböztetésül kettőskeresztet kezdtek használni a címerpajzsuk mögött. (Magyarország prímása is mindmáig kettőskeresztet vitet maga előtt ünnepi alkalmakkor.) A pápai címernek ellenben sosem volt tartozéka a kereszt.
A közhiedelemmel ellentétben a pápa nem használt hármaskeresztet, az csupán művészi ábrázolásokon fordul elő. Egyedül a XIX. században készült ilyen pápai kereszt előbb XVI. Gergely, majd XIII. Leó számára. Ez utoljára akkor volt használatban, amikor II. János Pál megnyitotta az 1983-as szentévet.

Ferula

A pápa nem kampós végű pásztorbotot használ, mint a püspökök. Saját pásztorbotja, az ún. ferula egy embermagas bot végére tűzött egyenlő szárú kereszt. Eredetileg csak bizonyos szertartásokon volt használatos, mint például püspökszentelésnél, vagy az ünnepi misén a be- és kivonulásnál.
A XVII. században elhagyták, és csak VI. Pál újította fel használatát, amikor lemondott számos addigi pápai jelvényről. Több változata is volt, a jól ismert, enyhén előrehajló ezüstfeszületet formázó ferulát végül Lello Scorzelli készítette az 1970-es évek elején. Ezt használta I. János Pál, és II. János Pál is, immár a püspöki pásztorbotéval teljesen megegyező módon.
2008 nagyheti szertartásain XVI. Benedek ezt egy aranyozott keresztre cserélte, ami a II. Vatikáni Zsinat előtt pápai keresztként volt használatos.

Gyűrű

A pápa jelvényei közé tartozik az a domborműves aranygyűrű, amely Szent Péter apostolt ábrázolja, amint eredeti foglalkozását, a halászatot gyakorolja. Innét származik elnevezése: halászgyűrű, ami Péter apostol meghívásának evangéliumi jelenetére utal ("emberek halászává teszlek" - Mk 1,17).
Első alkalommal a XIII. században említik a pápa halászgyűrűjét, amit eredetileg személyes leveleinek lepecsételésére, majd a hivatalos iratok közül az ún. brévék hitelesítésére használt. Koronázásakor, illetve manapság péteri szolgálatának megkezdésekor a camerlengo bíboros húzza az új pápa ujjára. Halálakor pedig szintén a camerlengo az, aki a visszaélések megelőzése végett gondoskodik annak megsemmisítéséről, mégpedig egy prés segítségével. Ez utóbbi XXIII. János halála óta kiment a szokásból.

Pallium

A pallium szintén a pápa saját liturgikus viselete a IV. század óta. Legfőbb pásztori küldetését és kormányzati hatalmát jelképezi. A VI. század óta a metropoliták is megkapják az Apostoli Székkel való szorosabb közösségük és egyházkormányzati hatalmuk különleges jeleként. A középkori pallium a bal vállon átvetett hosszú gyapjústóla volt, amit három drágakövekkel díszített tű rögzített. A miseruha formájának változásával a pallium is átalakult, és a XVII. századra nyerte el ma ismert klasszikus alakját: 4-6 centiméter széles, hat kis fekete selyemkereszttel díszített, elöl és hátul 15-20 centiméteres pántban végződő stólaszerű gyapjúszalag. 1999 karácsonyán II. János Pál egyszeri alkalommal felelevenítette a pallium régi alakját, ami azóta állandósulni látszik XVI. Benedeknél is.

Trón

A pápa kétféle alkalommal használ trónszéket. Az őt Róma püspökeként megillető liturgikus szék, a katedra saját székesegyházában, azaz a Lateráni Szent János bazilikában áll mind a mai napig. A másutt végzett szertartások alkalmával mozdítható trónt használ. Ezt többnyire a pápai oltár előtt, vagy mögötte helyezik el, de XVI. Benedek az utóbbi időben felelevenített egy régi gyakorlatot, miszerint oldalt állítják fel egy külön hétlépcsős emelvényen.

A kihallgatásokon használt trón változó lehet az alkalom és a helyszín függvényében: az egyszerű karosszéktől a pápai palotában álló márványtrónuson át a lépcsős emelvényen elhelyezett trónszékig. Az egészen I. János Pál idejéig használatos hordszék szintén a pápai trón egyik változata volt.

Tiara

Eredete az idők homályába vész, az utóbbi pápák már nem is viselték, mégis a tiara mindmáig hatalmuk jelképének számít. Nemcsak a pápai jelvényben, illetve az egyes pápák és a Vatikánváros címerében szerepel, de lépten-nyomon találkozni művészi ábrázolásaival.


Történészek szerint a tiara a camelaucum vagy phrygium nevű keleti süvegből fejlődött ki, ami a szabad emberek, így az uralkodók viselete volt. Annyi bizonyos, hogy pápák már a VII. század óta sajátos, fehér szövetből készült magas, zárt fejfedőt hordtak méltóságuk jeleként. A világi uralom megszilárdulásával, valamikor a IX-XIII. század között tűnt fel rajta az első aranypánt, vagy korona. A másodikat VIII. Bonifác (1294-1303) helyezte fel a tiarára, a harmadikat pedig nem sokkal később V. Kelemen (1305–1314), s innentől fogva nevezték „hármaskoronának” (triregnum) is.

A koronák hármas száma többrétű szimbolikus tartalmat hordoz, ám a XVI. századi koronázási szertartás szavai szerint arra utal, hogy a római pápa „a fejedelmek és királyok atyja, a világ ura és Krisztus földi helytartója”. A XIII. században már szerepel a hátsó részén a püspöksüvegéhez hasonló két szalag (infula). A csúcsdísz a kereszttel II. Gyula (1503–1513) tiaráján fordult elő első ízben. Közben az eredeti szövet helyébe ezüstszövet lépett, ami merev tartást kölcsönzött neki, hogy elbírja a nehéz arany- és drágakődíszítést.

A pápát a protodiakónus bíboros koronázta meg egy ünnepélyes szertartás során. A tiara nem liturgikus kellék volt – amikor a pápa misézett, régen is mindig mitrát viselt – hanem a szuverén uralkodó jelvénye. Csak körmeneteken, felvonulásokon és egyéb ünnepi alkalmakkor használta.

VI. Pál volt az utolsó, akit megkoronáztak – egy igen modern kinézetű – tiarával, 1964-ben azonban lemondott viseléséről. Ebben követték utódai, s azóta koronázási szertartás helyett a pápa „péteri szolgálata ünnepélyes megkezdéséről” beszélünk. A tiara azonban továbbra is használatos a Szentszék, illetve a pápa címerén. Hiszen a világi hatalomról való lemondás óta sem vált okafogyottá: ma Róma püspökének az Egyházon belüli legfőbb hatalmát jelképezi.

Gyakran előfordult, hogy a pápák elődeik tiaráit átalakították, de persze a történelem viszontagságainak is sokuk áldozatul esett. Napjainkra csupán a XIX–XX. századi tiarák maradtak fenn, közülük tízet őriznek a pápai sekrestyében (a Pápai Palotaőrség által IX. Piusznak adományozott tiara, amivel később XXIII. Jánost is megkoronázták látható volt a magyar kereszténység ezer évét bemutató 2001-es kiállításon). VI. Pál jótékony célú árverésre bocsátotta a sajátját, ami ma a New York-i székesegyházban látható, míg másolata ugyancsak a pápai sekrestyében.

 

XVI. Benedek azzal lepte meg a közvéleményt, hogy saját címerén egyszerű püspöksüveget alkalmaz. Ám a püspöksüveg (mitra, infula) kezdetben szintén a pápa kizárólagos viselete volt. Eredetéről megoszlik a történészek véleménye: egyesek szerint az ószövetségi főpapi viseletből fejlődött ki, mások szerint a már említett pápai süveg egyetlen formája alakult kétféleképpen. Az egyikből lett a tiara mint uralkodói viselet, a másikból pedig a liturgikus fejfedő.

Ez utóbbinak viselési jogát először IX. Leó (1049–1054) engedélyezte kiváltságként egyes püspökök számára, majd a XII. századtól kezdődően használata általánossá vált körükben. A zárt, kúp alakú süveget ekkor nyitották ketté középen, hogy megkülönböztessék a pápai viselettől. Az így keletkezett két „szarvát” eleinte kétoldalt hordták, majd hamarosan megfordították, amivel elnyerte mai alakját. Szimbolikus értelmezése III. Incétől (1198–1216) származik, aki szerint a két szarv az Ó-, illetve az Újszövetséget jelképezi, a két infula-szalag pedig a Szentírás betűjét, illetve szellemét.
Így hát XVI. Benedek újítása, miszerint címerén tiara helyett mitra látható, tulajdonképpen visszatérés a pápák saját ősi fejdíszéhez. Még akkor is, ha mitrát a címerén pápa még nem hordott amióta csak címerhasználat létezik.

A korális ruha

A Szentatya ünnepi öltözete az ún. korális ruha (a kifejezés eredetileg a kórusimán, vagyis zsolozsmán viselt öltözéket jelenti), amit ünnepélyes kihallgatásokon (például államfők fogadásakor) és fontosabb egyházi jellegű találkozók alkalmával vesz fel. Egyes liturgikus cselekményeken is korális ruhát hord, többnyire amikor nem ő celebrál, hanem csak részt vesz az eseményen. Ez az öltözet részben hasonlít a bíborosok, érsekek és püspökök ugyanilyen jelegű viseletéhez.

A fehér reverendára a pápa térdig érő csipkés fehér prelátusi karinget (rochetum) ölt, amire piros mozettát, továbbá aranyzsinóron függő mellkeresztet vesz. Fejét ilyenkor is a fehér pileólus fedi, lábát pedig piros bőrcipő. A camauro is hagyományosan a korális ruhához tartozott és a mozetta színéhez, illetve fajtájához alkalmazkodott.

A mozettára a pápa IX. Piusz óta széles, arannyal hímzett piros stólát vesz fel lelki hatalma jelzéseképpen. Így például katolikus személyiségek és katolikus országok államfőinek fogadásakor, s természetesen a szertartásokon.

Mozetta

A mozetta (mocétum, mozzetta), mint neve is mutatja, egy „csonka köpeny", ami csupán a vállat és a felkart fedi, hátul pedig egy jelképes apró csuklyával van ellátva. Formája minden bizonnyal IV. Sixtus alatt, a XV. század vége felé alakult ki. Ő ugyanis az addig viselt hosszú prelátusi köpeny helyett annak kurta változatát kedvelte a házon kívüli programok során.

Divatja gyorsan elterjedt a többi egyházi méltóság körében is, a kinek-kinek kijáró színben, ám 1969 óta csuklya nélkül. Az érsekek, püspökök, valamint a pápai követek viselik, de egyes országokban a kanonokok (címzetes apátok és prépostok) is.

A pápa a korális ruhához piros mozettát visel. Téli változata hermelinnel szegett és bársonyból van, a nyári pedig szegély nélküli és selyemből való. Kifejezetten pápai sajátosság a húsvét nyolcadában használatos fehér damasztból készült, hermelinprémes mozetta. Uralkodása vége felé ez utóbbit VI. Pál elhagyta, ám XVI. Benedek nemrég felújította, igaz ő a húsvéti időben végig ezt használja. Szintén ő állította vissza a II. János Pál pápasága második felében megszüntetett apró csuklyát is.

Camauro

A camauro (neve szintén a camelaucumból ered) a fej egészét és a füleket is befedő „házisapka", amit eredetileg a palotán belüli alkalmakkor, valamint a mitra és a tiara alatt viseltek. Noha korábbi eredetre megy vissza, a XIII-XIV. században vált a pápák jellegzetes attribútumává, mígnem a XVIII. század vége felé a pileólus kiszorította a divatból. Azóta - XVI. Benedek 2005-ös kísérletétől eltekintve - csak X. Piusz, majd XXIII. János elevenítette fel tartósan. Eddig az időig ezt adták az Apostoli Palotában felravatalozott pápára (azóta csak püspöksüveget).

A camauro a mozettával együtt volt a korális ruha tartozéka: télen hermelinszegélyű bársonyszövetből, nyáron pedig sima selyemből készült, illetve Húsvét nyolcadában fehér damasztból, ugyancsak hermelinszegéllyel. Ez a sapka igen sok pápaképen látható (pl. a Szent Pál bazilika mozaiksorában).

Mellkereszt

A püspökökhöz hasonlóan a pápa is mellkeresztet visel, ami latinkereszt alakú és aranyból készült. Többféle, egyszerű és ékköves változata van. A XVIII-XIX. században csak szentmisén hordta, aranyzsinórra függesztve. IX. Piusz óta azonban aranyláncon a fehér reverenda fölött is viseli. VI. Pál kezdte a mozettára is felvenni, szokását pedig utódai is megtartották.

Cipők

A pápák régen utazáshoz csatos piros bőrcipőt, házon belül pedig selyemből vagy bársonyból készült mokaszint hordtak (a római szenátori mulleus mintájára), piros színűt a korális ruhához és fehér színűt a reverendához. Felsőjére egy-egy keresztet hímeztek aranyszállal, ami a lábcsók szokásához, a római császároktól örökölt ősi tiszteletadási formához kötődött.

Miután VI. Pál ez utóbbi hagyományt megszüntette, a pápa immár minden alkalomra dísztelen, sima piros bőrből készült cipőt visel. II. János Pál előszeretettel hordott közönséges barna vagy fekete cipőket, ám XVI. Benedek visszatért a piros bőrcipők használatához.

 

 

vissza a címoldalra





 
E-mail:
Jelszó:
 Regisztráció
Elfelejtett jelszó
 
 


albar.lapunk.hu címoldaláraLap tetejéreOldaltérképHirdess oldalainkon!
ingyen honlap
Powered by lapunk.hu - Legyen neked is egy ilyen oldalad ingyen!